“Na és megérte? …Jó-jó de anyagilag is?” Ezt a kérdést kaptam meg legtöbbször hogy már 1 éve kiléptem a multi vezetői létből.
Mert persze baromira lelkes lehet az ember ha önként otthagyja a sokszámjegyű fizetését és megvalósítja önmagát meg vállalkozik vagy startupol vagy mi. Ez rendben is van, meg az elején persze nem keres annyit az ember, de azért: dől a lé vagy mi van..?
A kérdés nem jó. Mármint nem a lényegre irányul. Sokan szeretnék “elengedni a liánt” és átrugaszkodni egy másik világba, ahol már nem idegesít a főnököd meg nem kell küzdened az álmosság ellen a teljesen felesleges meetingeken.
Na de azért a havonta érkező fix összeg a folyószámlán, meg a céges autó, nos azért azokat nehéz “csak úgy” elengedni..
A multivilágban minden az adott hónapról szól. Túlélni, teljesíteni, újratervezni. Minek is előre nézni, a világ úgyis túl gyorsan változik, a fix az hogy ez a hónap -meg a fizetésed is- fix. A főnöködet lehet hogy úgyis kirúgják a következő negyedévtől vagy a cégedet olvasztják be egy másikba. Messzebb emiatt nehéz nézni, ígérni meg minek, ugye, mikor a HR-es is pontosan tudja hogy nincsen biztos garancia a megtartásodra tett ígéretek mögött..
Amikor viszont magad mögött hagyod ezt a világot, hirtelen megtöltődik tartalommal a “Jövő”.
Értelme is lesz, meg mélysége, meg persze: tétje is!
Kockázatot vállalsz, érzed a saját bőrödön a teljesítmény kényszerét, de -ha jól választottál- ez most pozitívan doppingol. Persze többet dolgozol összességében, de ha okosan csinálod jobban tudsz szüneteket tartani is, és minőségi időt tudsz azokkal tölteni, akikkel szeretnél. Tudod, hogy miért csinálod!
A Magad Ura vagy minden veszélyével és előnyével együtt, és közben élvezed amit csinálsz és boldog vagy attól, hogy apró lépésekkel haladsz az Utadon: nos, ez az érzés megfizetethetetlen…
Minden másra, meg, mint tudjuk: céges autó, sokszámjegyű fizetés, (céges) MasterCard..
(A cikk eredetijét a LinkedIn-en jelentettem meg)