Mi vár rám, ha elrugaszkodom és elengedem a liánt?

Az X generáció tagjaként mi most éljük a 40+-os életéveinket, már mindenki túl van pár karrierfordulaton, jó néhány gáz meg tök jó fej főnökön, akár több fajta vállalati kultúrán is.. Tudjuk, mit akarunk vagy legalábbis azt tudjuk hogy mi az amit már NEM akarunk, és egyre inkább szorít az az érzés, hogy vajon jó helyen vagyok-e, a saját életemet élem vagy valaki másét? 

Nem kéne (már) váltani, abbahagyni azt hogy “bejárok a munkahelyemre mert pénzt kapok érte de nem is tudom hogy minek is csinálom…”? 

Feldobta a LinkedIn hogy most volt a 3 éve, hogy kiléptem a multivezetői létből. Az első évfordulón is írtam egy cikket, lássuk akkor hogyan is állok most már három év távlatából ezzel a “kilépünk a komfortzónából és belevágunk abba amit szeretnénk igazán” dologgal..

Kockázat és Lendület, meg Egészség-egyensúly

Első, és alap kérdésre a válasz: Nem, még mindig nem bántam meg 🙂 Sőt: ennyi idő alatt az is bebizonyosodott hogy nem csak lelkileg, de testileg is megérte a váltás, jobbak a fiziológiai paramétereim, stressz megküzdésem, regeneráció-egyensúlyom. Sokat tanultam magamról, sokat változtattam magamon egy fenntartható irányba, ami azt jelenti, hogy bár többet is dolgozom, de sokkal tudatosabban törődök az egészségemmel, a pihenésemmel és a fizikailag aktív életmóddal is. Már évek óta minden nap felírom hogy mit és mennyit mozogtam aznap (aktív sétától az edzésekig) és összehasonlítva a három évvel ezelőtti átlag napi 27 perces fizikai aktivitásom idén már napi 67 perc (!) lett..

Rengeteg új tapasztalatot szereztem -muszáj is volt- az egyéni hatékonysággal kapcsolatosan. Mindennél jobban számít ebben az új világban hogy tényleg azokkal foglakozom-e nap-mint-nap, a munkanapok óráiban, perceiben amivel igazán kell annak érdekében hogy a szakmai-vállalkozási céljaim megvalósuljanak. Nincs már főnököm, aki beleszólna abba hogy mit és mikor csinálok, ami azt is jelenti hogy ennek nem csak minden lehetősége hanem minden felelőssége is az enyém innentől.

Olyan ez, mint amikor a majmok átlendülnek az egyik liánról a másikra: óriási kockázat a biztos fogódzkodóhoz képest mikor úgy döntesz, hogy egy rövid ideig ugyan, de csak repülsz a levegőben azért hogy előre tudj jutni. Fogalmad sincs, milyen az a másik lián és hova lendülsz majd pontosan, amíg meg nem ragadod az újat. Ja és az is igaz, hogy nem tudsz addig egy új pontra jutni a korábbi ide-oda himbálózásból ha nem vagy elég bátor és képes arra, hogy a megfelelő időben el is tudd engedni azt a bizonyos korábbi liánt. Különben csak lógni fogsz a kezeidben egy-egy liánnal, lendület nélkül.

Lehetne persze sajnálkozni is hogy sokkal nagyobb a bizonytalansági faktor az életemben, ki vagyok szolgáltatva az egzisztenciámban a legkülönfélébb üzleti, társadalmi, politikai folyamatoknak, de ha jobban belegondolok ez korábban is így volt, csak nem volt ez ilyen közvetlen, látható kapcsolat. Volt, hogy eladta fejem fölül az anyacég a vállalatot, volt hogy a gazdasági racionalitás érdekében le kellett építenem és vidékre költöztetni a frissen felvett call centeres csapatomat. Ilyenek megtörténnek, mindenhol “dobál” minket a külső környezet fel-le, jobbra-balra. A kérdés mindig az, hogy mit kezdesz ezekkel a körülményekkel, hogyan reagálsz rájuk, mit tanulsz belőle.

Ha most vitatkoznál velem, hogy márpedig jó is tud lenni ez a multi lét, mert Te például jól érzed magad, és nem akarsz kilépni ebből – tedd meg nyugodtan, de nem meggyőzni akarlak. Mindenki a saját útját járja és az is igaz, hogy többen mondták már nekem magukról, hogy nem nekik való a vállalkozói lét, nincs ezzel sem semmi baj. 

De ha érzed magadban az erőt, van benned szándék hogy valamilyen értéket állíts elő a világnak, csak úgy érzed hogy valami még visszatart, akkor gondolj bele abba, hogy teljesen természetes hogy kapaszkodsz. Ez a kapaszkodás lehet sima függeszkedés, viszont úgy is nézheted, hogy ez épp egy olyan lián, amiről egy jó nagy lendületet kell csak venni hogy egy újabb kapaszkodóval legyél immár egy új, még inkább az utadon előrevivő helyen.

Kockázatos? Igen! Nagyot is lehet esni? Meglehet! De megtapasztalhatod mire vagy képes, mi rejlik még benned és új lehetőséget, lendületet vesz az életed!

A cikk eredetijét a LinkedIn-en jelentettem meg

Szólj hozzá!