A dániai női kézilabda Európa-bajnokság után, nem mint sportújságíró, hanem mint a kézilabdával is foglalkozó technológiai alapú teljesítmény menedzsmenttel foglalkozó szakember írom az alábbi cikket azzal a céllal, hogy felhívjam a figyelmet 3 alapvető szakmai problémára:
1) Elvárás hiányában NEM LEHET OPTIMALIZÁLNI!
Az MKSZ novemberi, az EB előtti sajtótájékoztatóján ismertették, hogy a kontinenstornára ezúttal nincs számszerű célkitűzés, és bár vannak szakmai céljaik, de (csak) nagyon jó eredményt remélnek.
“10. hely, két nyert meccs, nagyjából ezek a száraz tények” – foglalta össze a kézilabda szurkolóknak óriási csalódást jelentő eredményt Ágai Kis András december végén az EB után a Sport1 Kézivezérlés adásában.
“Mindenki többet várt. Mi is többet vártunk. A csapat magától többet várt, a játékosok is többet vártak maguktól.”– reagált erre Kirsner Erika, az MKSZ női szakágért felelős alelnöke.
Valami nagyon nem áll össze. Most akkor volt, vagy nem volt elvárás a csapat előtt? = nem volt, ahogyan ezt közölték is az EB előtt..
De ez hogyan lehetséges?
Profi sportolókról és profi sportvezetőkről beszélünk, akik profiként ezzel keresik a kenyerüket, képviselik Magyarországot a nemzetközi versenyben. Hogyan lehetséges kiküldeni a sportolókat így a pályára, hogy azt sem tudjuk, mi a stratégiai célunk? – döbbent le a kéziszövetség döntésén még két éve, akkor is egy hasonló elvárás nélküli világverseny kapcsán Mocsai Lajos… és most ugyanígy vágtunk neki ennek az EB-nek is.
Persze, lehet azt hinni, hogy elég annyit mondani ilyenkor: minden meccsen, mindenki hozza végig a maximális formáját és akkor majd minden meccset megnyerünk – de ez nem így megy.
MAXIMALIZÁLNI nem lehet egy ilyen sorozatterhelésen, OPTIMALIZÁLNI kell az erőforrásokat. Ahhoz pedig pontosan kell(ene) tudni, hogy melyik meccs(ek)re kell pl a maximumot kihozni, melyik játékosnak hogyan kell ehhez a felkészülését, az edzésmunkát, a meccsterhelést és a két meccs közötti regenerációs stratégiát megtervezni és végrehajtani.
Ha van cél, akkor ehhez lehet a fentiek szerinti teljesítmény optimalizáló tervet elkészíteni. Ha nincs, akkor mi alapján értékeli a szakmai stáb az egyes játékosok mért fiziológiás adatait? Hogyan határozza meg a rendkívül fontos regenerációs feladatait az adott játékos számára, amivel el lehet érni, hogy abban az adott 60 percben legyen a legjobb formában a játékos és a csapat? (ha egyáltalán volt ilyen terv..)
2) Kezelni kell tudni a STRESSZ NYOMÁST – nem csak mentálisan!
Kovacsics Anikó csapatkapitány azt mondta az EB után: „Nyomás, elvárás, konkrét cél nélkül utazhattunk Dániába, aztán az történt, hogy mégis magunkra vettük a terhet, és mint kiderült, ez teljesen felesleges volt. Annyira akartunk bizonyítani, hogy rosszul jöttünk ki belőle.”
A kézilabda szurkolók ugyanezt úgy élték meg, hogy ülnek a készülékek előtt, és csak azt látják, hogy “fejben” nincs ott a csapat, ahol lennie kell..
“Profi sportolónak a lelki nyomást fel kell tudni dolgozni” (Pálinger Katalin, az MKSZ női szakág alelnöke) Ezzel egyet is értek. Ok, de HOGYAN?
Vannak ehhez egyénre szabott stressz-megküzdési stratégiáik? Mert sportpszichológus van a csapat mellett, de vajon abban segítette valaki őket, hogy a mentális felkészülés mellett milyen személyes stressz-kezelési módszerekkel lehet egyensúlyba, optimalizált állapotba juttatni a sportolót? Mert a helyzet az, hogy a stressz-megküzdésünk bizony egyéni szinten különböző. Ami az egyik embernek segít, a másiknak nem használ. A fizikai és mentális terhelés stressz állapotot eredményez, amire megfelelő, tudatos válasz-reakciókat kell tudni adni ahhoz, hogy másnap ismét “bevethetőek” legyünk.
A stressz már mérhető, az adatokat szakértő tudja elemezni, és azok alapján segíteni az egyénnek személyre szabottan. Több ezer ilyen mérést és tanácsadást végeztünk már Magyarországon, és nem volt olyan ügyfél, akinek nem tudtunk volna hasznos segítséget adni ilyenkor, ugyanis a stressz hatásai nem mindig láthatóak, érezhetőek. Kezelni csak azt lehet jól, amit már megismertünk.
3) A COVID hatás még fontosabbá teszi, hogy legyen REGENERÁCIÓS STRATÉGIÁNK!
“A magyar csapat volt a legjobban COVID-sújtott válogatott” (Kirsner Erika) ezzel persze lehet vitatkozni, látva a többi válogatott összetételét is. De ha mi csak a saját válogatottunkra fókuszálunk, és arra, hogy valóban voltak olyan sportolóink, akik átestek a betegségen, akkor az a kérdés mindenképp feltehető: Volt-e a válogatott sportolóknak kiemelt regenerációs támogatása a felkészülés közben és verseny alatt?
A COVID helyzet ugyanis valóban speciális körülményeket teremtett: voltak olyanok, akinek nem volt elég megfelelő terhelés-regeneráció hullámban része az elmaradt meccsek miatt, és olyan játékosok is, akik a post-COVID újraterhelés nehézségeivel küzdöttek. És a kulcs itt a küzdés a terheléssel, ami egy világverseny esetén amúgy is nehezen előre modellezhető, emiatt sokszorosan szükséges ilyen helyzetben, hogy a terhelést ELLENSÚLYOZNI KÉPES regenerációra megfelelő hangsúly kerüljön. Pálinger Katalin ki is emelte, hogy a Polar rendszerrel dolgoznak a sportolók, és nagyon sokszor piros zónában voltak, nem tudtak megfelelő edzésmunkát végezni… A piros zóna részben persze nem baj, de a baj az, ha nincs meg a stratégia, hogyan lehet az extra terhelés után a regenerációban segíteni. Mi a Firstbeat rendszerével dolgozunk, ami nem csak a terhelést, hanem a regenerációt is képes monitorozni. Amikor a női junior válogatottat segítettük felkészülni a győri EB-re, akkor mért adatok és regenerációs szakértőnk együttes munkájával sikerült az egyéni, OPTIMÁLIS TELJESÍTMÉNY ZÓNÁKBA eljuttatni a játékosokat.
(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyre több tanulmány emeli ki, hogy a COVID hatásainak csökkentésében mennyire fontos a megfelelő regeneráció, az alvást szabályzó hormon, a melatonin szerepe.)
A “Volt 40-45 perc jó teljesítményünk”, “A végére elfáradtunk”, “A hullámvölgyből nem tudtunk kikecmeregni” ezen slampos megállapítások mögött gyakran annak a hiánya fedezhető fel, hogy nincs regenerációs stratégia és hiányoznak a személyre szabott gyakorlati módszerek – a regeneráció ugyanis egyáltalán nem csak annyi, hogy: “aludj a meccs előtt!” ez egy olyan komplex rendszer, amiben benne van a megfelelő táplálkozás, légzés, stressz-megküzdés, fizikai terhelés és életviteli szokások összehangolása is..
+1 és amiben mi tudtunk (volna) – szeretnénk segíteni:
2019. februárjában ezt a levelet küldtük a kéziszövetségnek:
“Az elmúlt években egyrészt mint a kézilabda sportban is tevékenyen részt vevő szakemberekként, másrészt mint sportszerető emberekként szomorúan tapasztaltuk, hogy a felnőtt válogatottak minden erőfeszítés ellenére nem tudnak visszakerülni arra a szintre, ahol korábban jelentős sikereket értek el.
A szakemberek és sportolók nyilatkozataiban gyakran jelennek meg a fáradtság, a regeneráció és a sérülés fogalmak. Mivel azonban ezek újra és újra a fontos világesemények során okoznak megoldhatatlan feladatot sportolóknak és szakembereknek, szakmailag úgy látjuk, hogy valamilyen változás még nem történt meg, ami ennek megoldásában segíthetne.
Szakértőként úgy érezzük, hogy szó nélkül nem mehetünk el a jelenlegi helyzet mellett és szeretnénk felajánlani a segítségünket azon a területen, amihez a leginkább értünk.”
Ezt 2019. februárjában küldtük (de akár most is írhattuk volna). Ezután, részben a szövetség, részben pedig saját (Fusion Vital) finanszírozásában a női junior EB-re felkészülő csapatot végig segítettünk regenerációs mérésekkel és tanácsadással, Golovin Vlagyimir szövetségi edző és a szakmai stáb abszolút megelégedésére.
Az a csapat akkor junior Európa-bajnok lett.
A szövetség nem reagált érdemben az együttműködés folytatására vonatkozó felvetéseinkre.
————
A szerző Kun Zoltán, a Fusion Vital egyik tulajdonosa, Teljesítmény mentor és stresszkutató, a Hozz ki többet magadból! alapítója.
kun.zoltan@fusionvital.hu
30-620-9147
———–
Kiegészítés:
ha nem ismered a kézilabdát, az EB hátterét, a 3 kiemelt szakmai megállapítást ettől függetlenül is elviheted magaddal, ugyanis a konkrét esettől függetlenül érvényesek, akár hétköznapi helyzetekben is.
———–
Fotó: MKSZ