Üzlet a saját ritmusomban – avagy hogyan lettem fenntartható vállalkozó?
Amikor korábban multi vezető voltam, a siker kritériumai elég tetten érhetőek voltak a karrier létrán: fizetés, pozíció, céges autó – és legyen minden minél nagyobb, több!
Amikor aztán kiléptem a multivilágból, hogy inkább közvetlenül és nagyobb hatással tudjak értéket teremteni, emberek egészségét fejleszteni, új sikerfokmérőt kerestem. Úgy gondoltam: na, ha majd egyszer benne leszek a Forbes-ban, az bizonyítja majd, hogy jó döntést hoztam, és a „túloldalon” is sikeres vagyok!
Fel is vázoltuk Vada Gergely alapítótársammal a whiteboardra a növekedés ívét, szépen évszámokat tettünk hozzá és belecsaptunk!
Az elején azt hittem, elég lesz nagy lendülettel, projekt-szerűen nyomni. De néhány év után rájöttem: a vállalkozói lét egészen más. Nem egy rövid futam, hanem hosszú távú állóképesség kérdése.
A fenntartható vállalkozás nem sprint, hanem maraton.
Ezt akkor még nem tudtam – de mára az egyik legfontosabb tanulságom lett.
Arra tudatosan készültem, hogy nem lesz többé automatikus fizetés, háttértámogatás és biztonság. Tudtam, hogy a vállalkozói lét nagyobb felelősséget és bizonytalanságot hoz – nemcsak üzletileg, hanem családilag is. Azt viszont nem gondoltam, hogy a növekedés ennyivel nehezebb lesz egy innovatív mikrovállalkozásnak. Amikor 8–9 éve felvázoltuk az árbevételi trendet és a mérföldköveket, úgy tűnt, hamarosan jön a nagy kiugrás – amit akkoriban a Forbes által is elismert látványos üzleti sikerekkel, tőkebevonásokkal és exitekkel azonosítottam.
Ám ez egyelőre még várat magára.
Miért nem tartunk még ott, ahol 2016-ban elterveztük? Az innovációs kihívások, a piac sajátosságai, az elveink, a gazdasági környezet – és persze a saját döntéseink – mind közrejátszottak abban, hogy ma még nem vagyunk milliárdos vállalkozók. (…még 🙂 )
De más is történt közben: már a növekedés belső igénye sem ugyanaz, mint ami sok évvel korábban még jellemző volt rám, ránk.
Nem nyomjuk ész nélkül, nem éjszakázunk folyamatosan, nem cipeljük magunkkal a sikerhajszolás szorongását.
Helyette fenntarthatóan vezetjük a vállalkozásunkat és az életünket. Vannak intenzív időszakok, de van ideje a töltődésnek, pihenésnek is. Aktívan, proaktívan teszünk lépéseket a jó irányokba és innoválunk, de ezeket ha kell áttervezzük, és olyan is van egy-egy területtel, hogy “pihentetjük” és várjuk, hogy a piac érjen meg rá közben.
Mint a jó gazda: a természettel (és a saját szervezetünkkel) összhangban nem a folyamatos növekedés kényszere hatja át a mindennapokat – helyette fenntarthatóan, megújulva, folyamatosan reziliensen, a környezetre és magunkra is reagálva aktív és regeneráló időszakok váltják egymást.
Közben pedig időt adunk magunknak a szakmai elmélyülésre, a kutatásokra, az új, innovatív tudás létrehozására és nem helyezünk mindent üzleti alapokra: sok mindent nonprofit módon valósítunk meg, önzetlenül, szenvedélyesen, hittel a közös jobb jövőnk érdekében. Ez nem a startupvilág profit- és növekedéskényszeres tempója, hanem lassabb, tudatosabb és szakmailag megalapozottabb út.
És mi történt végül? Idén mégis bekerültem a Forbes-ba – nem milliárdos exit miatt, hanem azért, mert a fenntarthatóság, a regeneráció és az alvás üzenete egyre fontosabb lett a vezetők és vállalkozók számára.
Pont azért hívtak, mert az elmúlt években ebbe az irányba fordultam, és igyekszem minél többekhez eljuttatni ennek a fontosságát.
Mert érdemes észre venni, hogy az a világ, amiben vagyunk most, már nem olyan, mint 10-20 évvel ezelőtt volt. Nem csak a gazdaság, az üzleti világ, de mi magunk is erősen változunk, még ha nem is tűnik fel a mindennapokban – es változtatni kell azon is, hogyan vezetjük nem csak az üzletünket – magunkat is.
Ma már a Forbes sem csak a milliárdos üzletekről és nemzetközi karrierekről szól. Egyre inkább helyet kapnak benne a fenntarthatóságról szóló üzenetek és példák – legyen az Gazsi Zoli emberközpontú vezetése, Sárospataki Albert jó ügyeket támogató munkája, vagy most éppen a regeneráció fontosságát képviselő „alvásforradalmár” Kun Zoltán. Ugyanis ahogy a világ változik, nem csak a környezetünk, a gazdaságunk, de önmagunk miatt is már mi sem működhetünk máshogy, csakis fenntarthatóan.
Bárhogyan is haladsz a karrieredben, akár alkalmazottként, akár vállalkozóként, a siker nem csak árbevételben mérhető, hanem abban is, hogy hosszú távon megőrzöd a saját ritmusod és az önmagaddal való egyensúlyod.
Ha te is szeretnéd, hogy a saját szakértelmedre építve lépj előre, válj láthatóvá, akkor kattints ide:
Olvass tovább, ezek is érdekelhetnek:

Egy jó közösség nemcsak erőt ad, hanem egészséget is
A közösség lehet teher, de lehet az egészséges, fenntartható teljesítmény forrása is. Hogyan alakult át a közösségekhez való viszonyom, és mit jelent számomra ma egy igazán jó csapat?

Egy szál virág fizetésemelés helyett?
A nők 89%-át éri hátrányos megkülönböztetés a munkahelyén, ráadásul növekedés észlelhető az előző évhez képest az AVON felmérése alapján.Március 8-án a Nemzetközi Nőnap alkalmából ünnepeljük hát őket, adjunk virágot a munkahelyen a kolleganőknek, ja meg hirdessünk akciót, hogy a mai napon a női ügyfeleink 25% kedvezmény kuponnal tudnak vásárolni!Valóban ez a legjobb módja a nők

1 nap igazi szabin
Megálltam egy pillanatra a napi rohanásban, kivettem egy nap szabit. De nem azért, hogy elintézzek valamit, hanem azért, hogy TÉNYLEG távol tartsam magam a munkától. Mivel saját vállalkozásokat vezetek, ráadásul jellemzően otthoni munkavégzéssel, így szinte folyamatosan a munkám körül forog az életem, néhány elutazást, nyaralást leszámítva. Nem tudtam, mit fogok majd csinálni aznap, de ahogy

Munkamánia, Munkaalkoholizmus, hol húzódnak a munkafüggőség határai?
„Alkoholista vagyok és munkafüggő” hangzott el a bulvárosan ütős kezdés Sebestyén Balázs rádiós műsorvezetőtől, az ország legismertebb celebétől. Aztán árnyalta a képet: teljes mértékben nem gondolja magát munkafüggőnek, mert le is tudja tenni a munkát, mikor kikapcsolódik. Ez az egyik olyan eleme a munkához való viszonynak, amit a szakemberek is kiemelnek, ha szeretnénk tisztában lenni
Az Egészséges Teljesítmény sorozat oldala: