„Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!”
Fogalmazhatnék úgy, hogy a közösségekhez való viszonyom nem indult a legfényesebben.
Gyerekként a kisdobos- és úttörőmozgalom keretei határozták meg, mit jelent „közösségben létezni”. Kék, piros nyakkendők, síp, jelvény, iskolaköpeny, kötelező programok. Lépj egyszerre, legyél fegyelmezett, szorgalmas. Az „összetartozás” uniformizálás volt, nem belső meggyőződés.
Aztán meg a Fazekas gimnáziumban – a rendszerváltás után, kollégistaként – hirtelen minden más lett: versenyistálló, új közeg, budai-pesti osztálytársak, hangsúly az egyéni eredményességen, de legalább hagytak mindenkit saját tempójában kibontakozni. A kollégium gyakran nehéz, sokszor bántó légköre sem segített, bár a legrégebbi barátaimat éppen azokból az évekből köszönhetem, az együtt megélt helyzetek és a közös értékrend miatt. Ez is megmutatta: egy közeg lehet támogató vagy romboló – és ez alapvetően meghatározza, mit hozunk ki magunkból.
Talán ezek miatt is kezdtem el hosszútávfutni a Népligetben és a Margitszigeten, maratonig hajtva magam – kerestem, ki is vagyok a sokféle elvárás között, és közben éreztem a vágyat is, hogy valahova tartozzak.
Az egyetemi diákszervezetekben és később a munkahelyi csapatokban aztán végre megtapasztaltam: ha valódi, belülről fakadó értékek, közös felelősség és nyitott vezetői kultúra tartja össze az embereket, az megsokszorozza az eredményeket. Multis vezetőként már láttam: nem csak az eredmények jöttek, hanem közben jó hangulatú közösségek is épültek. Egy jó közösség többet ad, mint bármilyen egyéni teljesítmény.
Egy újabb mérföldkő 2015-ben jött, a Vienna Life-nál. Nem azért, mert szuper csapatot irányítottam -erre volt már korábban is lehetőségem-, hanem egy munkahelyi egészségfejlesztési program miatt. Az „Egészségedre: Mókuskerék helyett!” kihívást a NEFI (Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet) szakemberei rakták össze. Ebben a vállalatok közötti programban mi is elindultunk a kis csapatommal. Játékos egészség- és életmódfejlesztő feladatokat kaptunk: munkaidő alatti mozgás, közös gyümölcsreggelik, légzéstechnikák, sétáló meetingek. A kihívásokat együtt átbeszéltük, megcsináltuk, dokumentáltuk a szervezőknek – mindezt úgy, hogy egyszerre volt élmény és tanulás: jókat szórakoztunk, miközben rengeteget kaptunk a feladatokból és egymástól is
Azt vettem észre a program hatására, hogy:
- új szokások alakultak ki nálam (pl. azóta minden telefonhívást sétálva intézek),
- tudatosabb lettem az egészségemmel kapcsolatosan,
- és rengeteg közös élményt adott a csapatunknak is
Addig az egészség mindig egyéni ügy volt számomra. Ez a program mutatta meg, mekkora erő van a közösségi élményekben – és hogy mennyivel könnyebb tartós szokásokat kialakítani, ha együtt csináljuk. Nem mindegy, hogy a munkahelyünk egészséges vagy éppen káros hatások forrása. Hiszen az ébren töltött időnk legnagyobb részét ott, a kollégáinkkal együtt éljük le.
Így értettem meg, hogy a közösségnek mekkora szerepe van az egyéni fenntartható teljesítményben is.
Ezért vagyok most különösen lelkes az EMEGY (Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület) szeptember közepén induló Lép a cég! kihívása miatt.
Mert itt a közösség egyszerre ad támogatást, élményt és fejlődést:
- vezetőként hozzátehetünk a kollégák egészségéhez és teljesítményéhez,
- a csapatépítés mellé valódi, hosszú távú egyéni egészségszokások társulhatnak,
- ráadásul még iskolákat is támogathatunk a programmal!
👉 Jelentkezés és részletek itt.
Tanulság?
Lehet, hogy az én közösségi utam döcögősen indult. De ma már tudom: vezetőként a legnagyobb ajándék, ha olyan közösséget építünk, amely támogat, közös élményeket ad, egészséges szokásokat formál, és közben minden tagját hosszú távon megerősíti. Ez az alapja az egészséges, fenntartható teljesítménynek – és ennek köszönhető, hogy közösségben, együtt – így többre megyünk!
Olvass tovább, ezek is érdekelhetnek:
Egy történet a teljesítményről – és annak áráról
Sok vezető évekig ugyanabban a tempóban működik.
A feladatok száma nő, a felelősség egyre nagyobb, az elvárások folyamatosan emelkednek, és közben természetessé válik, hogy a nap végére elfogy az energia.
A pihenés háttérbe szorul, a regeneráció elmarad, és lassan kialakul egy olyan működés, ami kívülről még sikeresnek tűnik, belülről viszont egyre nagyobb terhelést jelent.
A stressz közben végig jelen van a szervezetben, akkor is, amikor nem érezzük. A test pedig egy ponton jelezni fog.
Írtam erről egy történetet.
2026 a kiszámíthatatlanság éve – de a megoldás a te kezedben van!
2026 sokak számára a kiszámíthatatlanság éve lesz – de a stabilitás nem kívülről jön. A cikkben 5 olyan „belső alapot” mutatok, amire érdemes építeni: minőségi alvás és regeneráció, tudatos energia-menedzsment, stressz-levezetés, mozgás és kapcsolatok. Kis lépésekkel is sokat tehetsz azért, hogy ne csak túlélj, hanem fókuszban, kontrollban és jóllétben is maradj.
Egy apró eszköz, ami 10 éve átírta az életemet
Tíz éve egy döntés megváltoztatta az életemet: megtanultam mérni a stresszt, a regenerációt és az alvást. A fenntartható teljesítmény tudatos szokásokkal kezdődik.
A Siker, a Forbes és a Fenntartható vállalkozás
Multis vezetőként a siker mércéje egyértelmű volt: fizetés, pozíció, céges autó. Vállalkozóként sokáig a Forbes jelentette az új fokmérőt. Az elmúlt évek azonban megtanítottak valamire: a fenntartható vállalkozás nem sprint, hanem maraton.
Az Egészséges Teljesítmény sorozat oldala:
